Siktár Éva
Fényemmel gyógyítást
vállalok …
Fényárban úszik a kis
szobám,
napsugár kacsint, mosolyog rám,
íme itt vagyok, hát hívtatok,
melytől én olyan boldog vagyok!
Megvívtam immár száz csatát,
hadd lássam emberek mosolyát
lelkekbe ontom a véremet
napotok tőlem oly' szép lehet.
Osonok emberek szívébe,
búnak, bánatnak ott nincs helye,
szerelmes szíveket öntözök,
félelmet, szépséget ötvözök.
Elaggott csontokat forrasztok,
sebeket gyógyítok, foltozok
gyötör a fájdalom, ints nekem,
hadd töltsem be e szép szerepem.
Örül lelkem, látom a csodát,
gyönyörű lelkek szép mosolyát
eljövök holnap is várjatok,
fényemmel gyógyítást vállalok!
napsugár kacsint, mosolyog rám,
íme itt vagyok, hát hívtatok,
melytől én olyan boldog vagyok!
Megvívtam immár száz csatát,
hadd lássam emberek mosolyát
lelkekbe ontom a véremet
napotok tőlem oly' szép lehet.
Osonok emberek szívébe,
búnak, bánatnak ott nincs helye,
szerelmes szíveket öntözök,
félelmet, szépséget ötvözök.
Elaggott csontokat forrasztok,
sebeket gyógyítok, foltozok
gyötör a fájdalom, ints nekem,
hadd töltsem be e szép szerepem.
Örül lelkem, látom a csodát,
gyönyörű lelkek szép mosolyát
eljövök holnap is várjatok,
fényemmel gyógyítást vállalok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése