Tóth Roland - Nem te vagy

Tóth Roland

Nem te vagy

Egy kis csipke, fodor-erdő,
perzselő illat tűzbe vesztő,
felhevítő és elhamvasztó,
csábos mosolyt kivillantó.
Harisnya a szemfényvesztő,
kétségbeesett vágyba ejtő,
egy megszédítő gondolat,
azt hiszem, hogy ez már nem te vagy.

Nyugtató sóhaj az éjben,
csak hogy itt vagy mellettem éppen,
az éj gyöngyöző csendjében,
a mindennapok reggelében.
Az egyre fáradó estékben,
lázrózsa-pír gyengeségben,
gyászruhában, nevetésben,
ez mind te vagy, egy rezdülésben.

Nem voltam veled őszinte,
mert ami nem vagy, az is te vagy,
csak erre az egy percre,
félre dobtam gyarló vágyaimat.