Komáromi János
de nem elég
csukd szorosra
érzékeid kapuját
nehogy elszökjön az öröm
bár amit már eddig adtál
arra is kevés szó a: köszönöm
nehogy elszökjön az öröm
bár amit már eddig adtál
arra is kevés szó a: köszönöm
mégis még többre
vágyom
a minden sem elég
mohó, sóvár vágyam
egyre csak hajt feléd
a minden sem elég
mohó, sóvár vágyam
egyre csak hajt feléd
érintésedben a
végtelen
de nem elég
pillantásodban a szerelem
de nem elég
de nem elég
pillantásodban a szerelem
de nem elég
sóhajodban a vágy
de nem elég
kiáltásodban az alázat
de nem elég
de nem elég
kiáltásodban az alázat
de nem elég
ölelésem
gyengéd-fájdalmában
feloldódsz teljesen
csókom vad-szelídségéhez
simulsz engedelmesen
feloldódsz teljesen
csókom vad-szelídségéhez
simulsz engedelmesen
csukd szorosra a
halál ajtaját
nehogy hozzánk férjen
amíg mindent nem adtál át
addig a Nap mindig úrrá lesz az éjen
nehogy hozzánk férjen
amíg mindent nem adtál át
addig a Nap mindig úrrá lesz az éjen
mert még többre
vágyom
a minden nem lehet elég
csak pillanatok röpke álma
az elégedettség
a minden nem lehet elég
csak pillanatok röpke álma
az elégedettség
mosolyodban a
feloldozás
de nem elég
szavaidban a megváltás
de nem elég
de nem elég
szavaidban a megváltás
de nem elég
karjaidban a menedék
de nem elég
együtt születünk mindig újjá
de nem elég
de nem elég
együtt születünk mindig újjá
de nem elég
...
soha nem elég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése