Szilágyi Domokos
Hajnali óda
Az apró fények, mint
halak
a csalétekre,
összegyűlnek;
színültig megtelik a
táj
csönddel, s az ég
szélén kicsordul:
göndör
bárányfelhő-darab.
Ó, elillanó pillanat!
Illanó és
véget-nem-érő,
hisz tebenned ölelkezik
a szem a színekkel, a
fény
az árnnyal, bolyhos
sugarak
illegő szirmokkal, a
nap
a földdel -- ó,
elillanó
s véget-nem-érő
rezdülés,
te vagy a születés, a
béke;
a tüdő vidáman harap
a levegőbe; pirkadat,
új nap, köszöntelek!
Derűs,
munkás nyugalmadat köszöntöm;
zúdulj át az
idegeken,
az ereken, a szív, az
agy
minden sejtjén, s
maradj, maradj
mindannyiunké
mindörökre,
hogy törvényeid
igazgassák
minden tettünk; a te
erőd
erőnk, és minden
mozdulat
mélyén te szunnyadsz
szelíden,
mint a lelkekben a
szabadság.
https://m.youtube.com/watch?v=bnbsvcYX8yg
VálaszTörlés