dr. Szeicz János
Nyárvégi este
Nyárvégi langyos este
csendjét
csak a szellő rezzenése bontja,
sok virágnak édes illatát
selymesen az esti légbe fonja.
Hintaágyban lustán heverek,
a kezemben egy hűvös pohárral,
melyből jó vörösbort ízlelek,
míg lehull a nap végső sugárral.
Gyümölcsökkel terhelt fák között
elfáradt a fény, törötten reszket,
illatfelhő lágyan átölel,
emlékeddel tölti be az estet.
Az arcomon érzem érintésed,
simogatsz, oly lepkekönnyű kézzel,
ölelnélek... fáj nagyon hiányod,
képzeletem száll feléd a széllel.
Az elmúlást érzi most a lelkem,
érett gyümölcs lett az életem,
élményekkel telten hullni készül,
már nem maradhat, hisz nem vagy velem.
csak a szellő rezzenése bontja,
sok virágnak édes illatát
selymesen az esti légbe fonja.
Hintaágyban lustán heverek,
a kezemben egy hűvös pohárral,
melyből jó vörösbort ízlelek,
míg lehull a nap végső sugárral.
Gyümölcsökkel terhelt fák között
elfáradt a fény, törötten reszket,
illatfelhő lágyan átölel,
emlékeddel tölti be az estet.
Az arcomon érzem érintésed,
simogatsz, oly lepkekönnyű kézzel,
ölelnélek... fáj nagyon hiányod,
képzeletem száll feléd a széllel.
Az elmúlást érzi most a lelkem,
érett gyümölcs lett az életem,
élményekkel telten hullni készül,
már nem maradhat, hisz nem vagy velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése