Kaffka Margit
Reggel
Elvitte nyugalmam egy
hajnali álom,
Feledve imetten a
színe, alakja,
Ködbeborítva,
messzemaradva...
Valamit keresek és
nem találom.
Lihegve a függöny
redős szövetén
Betör a győztes, a
reggeli fény,
Iromba fantomok, száz
újszínű lény
Surran előttem, amig
üldi a fény;
Késik egy, - már-már
foglya levén
A lomha tudatnak a
lét peremén -
Ám bomladozásuk
szörnyű serény,
E tarka lidérchad, -
de megkötöm én!
Ittfogtam a szót...
ám értelme felén!...
Mi volt? Hova
lett?... Idehagyta?
Más a színe és más az
alakja...
Tördelt, kusza szókat
még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi
ébren:
Mit álmodhattam?...
És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras
derüjében,
Diadalmas, nagy
derüjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése