2014. szeptember 4., csütörtök

Tóth Roland - Földem



Tóth Roland /Sentenced/

Földem

Egy maroknyi földet ha feldobok
elfújja messzire a kószáló szél,
de ha a szántásba hintek magot
csírákban üzeni hű ígéretét.


Nekem csak egy talpalatnyi jutott
esendő szemem messzi tájakra néz,
vágyam és álmom idáig hozott
most ide köt egy hűen ölelő kéz.


Kölcsönbe kapott élet ez csupán
viharvert de megújuló földemen,
naplementébe úszó Kánaán


néha súlyos rögökkel a szívemen.
Ha meghalok, kérlek majd azután
tarts virágként a kérges tenyereden!

1 megjegyzés: