Ádám J. Csaba
/Jessie/
Szívedben …
Szívedben tanultam
meg
újra élni és semmitől se
félni...marad lelkem-lelkedé
és lényem-lényed már sosem
feledé!
Csillogó mezőket járva-jártam,
s ott is lényed látva-láttam,
éreztem, hogy ott vagyok
gyámolító hitedben, s drágán
dobogó szívedben.
Szívedben-szívem szakad,
mikor értem könnyed
fakadt, nyújtottam feléd
lelkem kezét, hogy megtöröljem
szomorú arcod könnyes szemét.
Szívedben élek már, hol
engem igaz lelked vár,
szívedben élek, hova éltem
száll, hol védő léted engem-
engem vár.
Hisz tőled lett, eme új
életem, értem maradsz
már kedves-kedves
énnekem.
Már létezem szívedben,
s bennem él élted
lüktető dobbanása, s
enyém marad már lelked
kedves lobbanó-lobbanása.
Szívedben kedves dalom
éljen néked,
szívemmel lelkemet
adom, ha kell én érted.
Ezért maradok szívedben
virágod, hála lesz színem
szemednek, mert törékeny
éltemet vigyázva-vigyázod.
Örökké szívedben él már
létem, s te megmaradsz,
mint éltető fényem, óvsz
vigyázol már, hogy boldog
napjaim újra-újra éljem.
Elveszett létem lelkedtől
örökre tova-tova tűnt
ebben az életben, s mivel
semmi sem véletlen,
örökké virulva-virulok már
kedves szívedben.
...Örökké éljen, s ragyogjon
lényed itt bennem, s ha egy
nap mennem kell,
dobogva-dobogva megmaradok
drága szívedben.
2014. június 14.(szombat)
újra élni és semmitől se
félni...marad lelkem-lelkedé
és lényem-lényed már sosem
feledé!
Csillogó mezőket járva-jártam,
s ott is lényed látva-láttam,
éreztem, hogy ott vagyok
gyámolító hitedben, s drágán
dobogó szívedben.
Szívedben-szívem szakad,
mikor értem könnyed
fakadt, nyújtottam feléd
lelkem kezét, hogy megtöröljem
szomorú arcod könnyes szemét.
Szívedben élek már, hol
engem igaz lelked vár,
szívedben élek, hova éltem
száll, hol védő léted engem-
engem vár.
Hisz tőled lett, eme új
életem, értem maradsz
már kedves-kedves
énnekem.
Már létezem szívedben,
s bennem él élted
lüktető dobbanása, s
enyém marad már lelked
kedves lobbanó-lobbanása.
Szívedben kedves dalom
éljen néked,
szívemmel lelkemet
adom, ha kell én érted.
Ezért maradok szívedben
virágod, hála lesz színem
szemednek, mert törékeny
éltemet vigyázva-vigyázod.
Örökké szívedben él már
létem, s te megmaradsz,
mint éltető fényem, óvsz
vigyázol már, hogy boldog
napjaim újra-újra éljem.
Elveszett létem lelkedtől
örökre tova-tova tűnt
ebben az életben, s mivel
semmi sem véletlen,
örökké virulva-virulok már
kedves szívedben.
...Örökké éljen, s ragyogjon
lényed itt bennem, s ha egy
nap mennem kell,
dobogva-dobogva megmaradok
drága szívedben.
2014. június 14.(szombat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése