László
Veled mindent …
elhordtunk hegyeket,
megültük a szeleket,
tenyeredben kelt a nap
és most a pap feladta
ránk az utolsó kenetet.
táncra bírtuk az esőt
eltereltük a Dunát
válladon pihent a hold
és most a villám lesújtott,
szerelmünk holt.
igába hajtottuk a perceket,
szemedbe zártuk a fényt,
mellénk bújt a hajnal
és most becsapott egy üstökös
csendes robajjal.
a hegy magába omlott,
ledobott hátáról a szél,
a nap égeti tenyered
és most a pap feladta
ránk az utolsó kenetet(?)
megültük a szeleket,
tenyeredben kelt a nap
és most a pap feladta
ránk az utolsó kenetet.
táncra bírtuk az esőt
eltereltük a Dunát
válladon pihent a hold
és most a villám lesújtott,
szerelmünk holt.
igába hajtottuk a perceket,
szemedbe zártuk a fényt,
mellénk bújt a hajnal
és most becsapott egy üstökös
csendes robajjal.
a hegy magába omlott,
ledobott hátáról a szél,
a nap égeti tenyered
és most a pap feladta
ránk az utolsó kenetet(?)
Minden volt, vihar, szél , szélcsend, mélycsend.....s mégis utolsó napjainkat
VálaszTörlésez a minden szépíti meg , többek között.
"Csak az marad meg igazán számunkra, ami sohasem volt egészen a miénk ...."