Millei Lajos - Sírj, ha sírnod kell

Millei Lajos

Sírj, ha sírnod kell

Sírj csak, sírj, panaszold el zokogva bánatod,
e léleklemosó tisztít, Te is láthatod
miként éled a fény a könnykristályok között,
míg bánatos arcod pityergéshez öltözött.

Te csak sírj, fürdesd fájdalmas könnyben bőrödet,
ha keserű a szív, hulló záporral temet
reménytelennek tűnő, várt életálmokat,
s halomra öl szájon vajúdó mosolyokat.

Sírj csak, sírj, ne merj vakon még reménykedni se,
hisz bánt a hazug élet, ez vérrel írt mese,
ahol jajban mártózik meg minden gondolat,
és rabláncát csörgetve fullad a múló nap.

Te csak sírj, ne bízz, veszítsd el minden hitedet,
ne lásd a hívó kezet, mely feléd integet,
vágyad tollfehér szárnyát majd én terjesztem ki,
Istenverte hatalmam ezt játszva megteszi.

Sírj csak, sírj, hisz valakinek mindig sírni kell,
én leszek, ki sírásodra kacajjal felel,
én leszek, ki merészen belenéz a Napba,
és fényvirágokat hint elszántan utadba.

Te csak sírj, soha ne hidd az álmok igazát,
de majd ha orrodban érzed valóm illatát,
könnytől kábult szemmel szippants belőle nagyot,
s tudni fogod mindjárt, én igaz álom vagyok.