Horváth Ilona
/Hanoli/
Halottak napja
Madarak
viszik magukkal a fényt,
ezervarázsú lomb hull lábunk alá,
zörrenve zizeg léptünk alatt az ősz.
Halk várakozás,
s a múltidéző gyertyafénylobbanásban
visszatérő kedves arcok sejlenek
a megbomlott világba,
hol elnémult a béke hangja,
az apró lángokat eloltja a szélvész tombolása.
Keressük
a holtak nyugalmát
és odavágyunk, mert életünknek
nincsvirágában megfáradt a remény,
majd
ha a madarak visszatérnek,
átöleli újra a fény,
langy eső permetében
új hajtások nőnek
talán.
viszik magukkal a fényt,
ezervarázsú lomb hull lábunk alá,
zörrenve zizeg léptünk alatt az ősz.
Halk várakozás,
s a múltidéző gyertyafénylobbanásban
visszatérő kedves arcok sejlenek
a megbomlott világba,
hol elnémult a béke hangja,
az apró lángokat eloltja a szélvész tombolása.
Keressük
a holtak nyugalmát
és odavágyunk, mert életünknek
nincsvirágában megfáradt a remény,
majd
ha a madarak visszatérnek,
átöleli újra a fény,
langy eső permetében
új hajtások nőnek
talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése