Zelk Zoltán
Szólít a lámpafény
Szólít a lámpafény, a
kályha lángja,
a plüss dívány, a vízfoltos falak,
apám, anyám kezük tördelve állnak
az ablakban:
"Mikor jön már haza?
Lemállott válláról az ifjúság, le-
rongyolódott róla a férfikor,
mi dolga még a sürgő városokban,
mi útja még a földi utakon,
kinek ágyában, kinek mellén alszik,
szívén emlékek jégcsapja vacog?
s mi minden reggel begyújtjuk a kályhát,
kitakarítjuk ezt a csillagot..."
a plüss dívány, a vízfoltos falak,
apám, anyám kezük tördelve állnak
az ablakban:
"Mikor jön már haza?
Lemállott válláról az ifjúság, le-
rongyolódott róla a férfikor,
mi dolga még a sürgő városokban,
mi útja még a földi utakon,
kinek ágyában, kinek mellén alszik,
szívén emlékek jégcsapja vacog?
s mi minden reggel begyújtjuk a kályhát,
kitakarítjuk ezt a csillagot..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése