2015. január 9., péntek

Végh Sándor - Szerelem máodik vérig, remény!



Végh Sándor

Szerelem második vérig, remény!

Az igazság kék hajnalán,
szerelmet adott,
gyöngyszirmokba
álmodott, és kőbe vésett
valóság asszonya!

Csak egy pillanat az egész,
Szenvedés vagy akár lételemzés!
Te is idejutsz, szerelmem vagy!
Keringő halványalak?

Tudod mit tettél? Egy új életet
teremtettél! Gondolatod küzdött
mindenért! Nekem nehéz az éj, bódult
idős gondolat szalad mindhiába,
az életem jön emlékeimből,
és senki, az éj hajnalában!

Életem minden része a gyermekeim,
emlékeiket nem mosta ki az öregség
hamva, létüket nem törölheti el semmi!
Te vagy az életem, ha nem is emlékszem!

Az elhulló, sárguló levelek
szépséget súgnak, örömkönnyek
a leveleken rezdülő dér olvadó
cseppjei, csak könnyeznek mindhiába,
visszaálmodva magukat a magasságba!

1 megjegyzés: