B. Huszta Irén - Fáradt szavakkal

B. Huszta Irén

Fáradt szavakkal

https://m.youtube.com/watch?v=9K8j3u1To2c

Pergeti az ember
A napokat-éveket,
Olykor csak ténfereg –
Napsugártól szédeleg…
Nem tudja mi végre
Alakul az élete
Olyan kín-keservesre,
Hogy lelke reszket bele.

Egymást űzi-hajtja
Órám két mutatója –
Körbe-körbe járva,
A elmúlást kutatja…
Egyszer elindultam,
Ám senki sem mutatta,
Melyik lesz az én utam.
Sötétségben bolyongtam.

Amikor réges-rég
Már semmiben hittem én,
Örök ború kísért,
Nem világolt soha fény –
Riadtan néztem szét;
Merre-hova mehetnék?
Hol találok napsütést,
S vár-e rám is egy kis rév?

Elfáradt szavakkal,
Melyek némán hullanak
Lelkek helyett a vak
Semmibe – ne akarjak
Ember-, s világ-váltva
Tanítani jóságra…
Nem vagyok való másra,
Korhadt rím-faragásra

Kankalin, s ibolya
Kelyheit nyitogatja
Márciusi tavasz.
A langy szellő illata
Mennyei fuvallat –
Édesíti ajkamat,
Ám a szó csak lezuhant
Róla, és csöndben maradt.

Senkihez nem ér el
Hirdetni kikeletet,
Hozni a szívekre
Megújuló meleget,
Lelkeket kitáró
Ölelő szeretetet…
Halott a szó! A jeges
Csendet nem repeszti meg.

Versbe szedve kelhet
Tán még egy kis életre,
Lelkem teszem bele,
Lágy fényével festhesse
Virágát színesre
Éltető szeretetnek,
Mi nélkül a halott csend
Csak kimerült zajt teremt…