Ecsedi Éva
Tél-temetés
Lassan ébredt fel a természet,
a kikelet váratott magára.
Tél uralta továbbra is a földet
féltékeny volt a szép tavaszra.
Fel-felvillant a Nap mosolya, tüzet
még sem élesztett, gyenge volt lángja,
nem perzselte fel a szíveket,
hidegen kúszott borzongása.
Csontokig hatolt, közben kacagott,
azt hitte mókás, pedig szomorú
volt, ahogy minden nappal becsapott,
de elnyerte méltó jutalmát legott,
sírján tulipánból nőtt koszorú
virult, mikor a tavasz rá lecsapott.
a kikelet váratott magára.
Tél uralta továbbra is a földet
féltékeny volt a szép tavaszra.
Fel-felvillant a Nap mosolya, tüzet
még sem élesztett, gyenge volt lángja,
nem perzselte fel a szíveket,
hidegen kúszott borzongása.
Csontokig hatolt, közben kacagott,
azt hitte mókás, pedig szomorú
volt, ahogy minden nappal becsapott,
de elnyerte méltó jutalmát legott,
sírján tulipánból nőtt koszorú
virult, mikor a tavasz rá lecsapott.
https://m.youtube.com/watch?v=pTXAsAZV7FE
VálaszTörlés