Egyed Emese - Két félparádé

Egyed Emese

Két félparádé

gyöngyvirágos kedvedtől sírni kell
deret idézni lángot fújni el
nem hívlak dél negyedén éj felén
csöndhidak lengő láncán jöjj felém

csöndpillérek árnyékot tartanak
belső száműzetésben él a nap
odafönn még parázsló kőszenek
külső fejtésben villők rejlenek

szavakból sodrott pányván táncolok
estem semmik hálója fölfogott
szamárhát-ívű sajgás vesz körül
egy perc megalvad egy perc megkövül

*

most öltözik a hajnal kék szavakba
most búcsúzik kéményektől a hold
lehull a táj redőnye szétfaragva
szél ujja ébred fényfűzőket old

kegyetlen képű reggelek között
ki tudna rádismerni ködkabátod
gallérja elföd húrok hangközök
függőkertjén sarjadnak füstvirágok

fölröppennek a repülőterek,
csörgősipkádon lángra gyúlt a bojt
mert itt sem voltál elfeledtelek
csúf kis rigók éneke megfagyott

*

két félparádé összeáll a játék
körbeforog a múlás mint a seprű
ponyvát szövök belátható világét
hát isten áldjon gyöngyvirágos kedvű