Gubcsi Lajos
Kőből lettél, porrá
leszel
A kő kemény, a por
puhány
Van remény, csak ne
élj ostobán
Mert a por márványból
lesz mostoha
De érccé érted nem
válhat már soha
Kőből lettél porrá
leszel vélem
Szépre fú a szél, nem
lesz többé szégyen
Dadog még az
ösztönünk, elbújunk a fényen
Egymásba érő lelkünk
dacol csak keményen
Ragyogj rám kicsi
babám, szoríts egyszer lágyan
A sötétből hozott
hozzád mezítelen vágyam
Indulatok zsibvásárán
csókod őrzöm a számban
Kapitányként
szívviharban szélcsendedre vártam
Ha szemedet könny
áztatta
S utunkon nincs már
vissza
Emeld fel rám kisírt
szemed
Közelítsd a
messzeséged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése