Millei Lajos - Megvilágosodás

Millei Lajos

Megvilágosodás

Elszárad gyökere a kimondatlan szónak,
kietlen pusztává érik a lélek tőle,
és míg elveid téged féltve felkarolnak,
körülötted semmit sem értenek belőle.

Feladott vágyaidra ráfekszik az éjjel,
hogy a tudat alatt marjon, s önvád kínozzon,
s míg a szándék benned vérezve foszlik széjjel,
addig másoknak szívbe szúrt tüskét okozzon.

Mindig hiányt talál, ki folyton-folyvást keres,
és temérdek eltékozolt jótetten csámcsog,
selejtes álmokat gyűjtő Élet-ószeres,
kiben az akarat rozsdás ürege tátong.

Ne mérd a jóságot, hisz kilóra nem adják,
nem mérik méterben; itt mértékegység nincsen.
Az erkölcs korlátlan, ha igaz lelkek lakják,
és egyenlő mértékben osztoznak e kincsben.

Ha hallatni tudod a szeretet erejét
és hű követe leszel a megbocsájtásnak,
életed kitölti a létezés keretét,
s visszakapsz annyit, amennyit te adtál másnak.