Serfőző Attila
Ha elköszönök
Aztán utoljára hozzám
simulsz,
mint árnyas sétány az
ősz ölébe,
s hallgatjuk a csönd
üzenetét.
Lassan ránk sötétül,
nem moccanunk,
nincs egyetlen ki nem
mondott szavunk,
a lelkeink hosszan
ölelkeznek.
Hiányodba majd
beléreszketek,
behorpad a hangom
öble,
csillapíthatatlanul
fájsz holnaptól,
és mindörökre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése