Füst Milán
Motetta
Oh hol találok majd
nyugalmat?
Senkise tudja,
Mit hordok?
S mikor az utcán
járok,
Magamba’ mit morgok?
Se hitem, se
nyugalmam,
Nem szeretek itt
lenni
S magamba’ forgok.
Nem hiszek a
kinyilatkoztatásban
S hogy így néz ki
megváltása után mind e nagy világ, –
Hadd dalolok a
megaláztatásban:
Minden gondolatom,
mint az ótvar
És átok minden
emlékem és nyomoruság.
Sós a vérem a
keserüségtől,
Csak a veszett kutya
lehet az én rokonom
S az árok széle ékes,
szép honom, –
Ez lesz a vége látom.
Oh nincs e földön egy
barátom…
S mi sistereg és
csikorog,
Mi hempereg és úgy
forog,
A keserű
Mennydörgetős
ménkűvel barátkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése