György Viktória Klára
Remény...
Szárnyait bontva
némán
suhan a pillanat,
s a lassan tovahömpölygő idő
frissen szőtt mosolya
ébreszti a hajnali napsugarat.
Hűs habok között
a könnyfényű
boldogság vizén,
ringatózik a vágy,
s az ölelés édes
rejtekébe bújva
szelíden nyújtózik ,
kedveséről álmodik.
Tiszta fényben ragyog,
az emlékek puha selyme,
a szerető szívben
virágzik a remény,
melynek szirmai gyógyír
a mindennapok tavában,
s melegendő tűz,
e fájdalommal teli
hitetlen világban.
suhan a pillanat,
s a lassan tovahömpölygő idő
frissen szőtt mosolya
ébreszti a hajnali napsugarat.
Hűs habok között
a könnyfényű
boldogság vizén,
ringatózik a vágy,
s az ölelés édes
rejtekébe bújva
szelíden nyújtózik ,
kedveséről álmodik.
Tiszta fényben ragyog,
az emlékek puha selyme,
a szerető szívben
virágzik a remény,
melynek szirmai gyógyír
a mindennapok tavában,
s melegendő tűz,
e fájdalommal teli
hitetlen világban.
A remény tüze melegítse lelked!
VálaszTörléshttps://m.youtube.com/watch?v=5AaZE8KOzQQ
VálaszTörlés