2015. április 8., szerda

.kaktusz - Állandó körforgásban ...



.kaktusz
Állandó körforgásban …

Tudod arra gondoltam,
hogy minden változik
minden pillanatban,
de talán csak
az apró részekben,
az egész olyan,
mint egy körút,
amin végigjárva
lehet, hogy sok a látnivaló,
de valójában
az egész változatlan:
minden út indul tavasszal,
hogy aztán
a tél belé torkolljon újra...
mióta világ a világ
az anya megszüli magzatát,
és, ha szereti magát,
szereti mindennél jobban őt,
az ő virága, benne gyönyörködik,
hiszen belőle nőtt,
aki majd a magot szintén elveti,
s amikor az kikel, és borul virágba,
majd ő is szeret mindennél jobban...
az ember magánál erősebben,
legtöbbször szereti
csak a saját részeit,
belőle lett magzatát:
így van ez, mióta világ a világ,
mintha igaz szeretetből
csak annyi lenne a termés,
amennyi magot elvetnek...
valódi változás talán akkor van,
ha az ember nem csak
a saját kertjébe
telepíti a szeretetet,
ha képes arra,
hogy nem csak magát,
de önmagánál tud
jobban szeretni mást,
akár egy idegent,
akinek az élete
fontosabb a sajátjánál...
ha a szeretet magvát
a szél messzire viszi,
az a különleges virág,
ami a szerelem virág,
ha gyökeret ver,
gyönyörű termést hozhat
idegen földben...
valódi változás az,
felfelé törekvő
az állandó kőrforgásban.

2015. március 26.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése