Márai Sándor
Monológ
Akarok még hinni az
életemben
s a mások életében -
akarom,
hogy izmos és erős
legyen karom
s földaloljak egy
lobogó ,,igen"-ben.
Mert megbocsátottam
mindenkinek
s szeretném, hogy
nekem is megbocsásson,
ki tettenért a pózon
és családon
és ne vádoljon többé
senki meg.
A múltat én
elhordozom magammal
új életemre, mint
zsákját a vándor:
hogy éltem egyszer
én, Márai Sándor,
S emlékeimmel
elmotozva élnék,
mert amit érdemeltem,
rámtalált:
kaptam egy életet és
egy halált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése