Nagypénteki himnusz
Atyának bölcsessége
isteni bizonság
(1506-nál nem később)
Atyának bölcsessége,
isteni bizonság,
Veternének idején
Krisztus megfogattaték,
Az ő tanejtványitúl
éjjel elhagyattaték,
Sidóknak árultaték,
adaték és kénzaték.
Napnak első idején
Jézus elviteték,
Pilátusnak előtte
hamisan vádoltaték,
Kezét ott
megketezvén, nyakon veretteték,
Mint megprófétálták
volt, arcul hagyaptaték.
Napnak harmad idején
feszejteni keálták,
Megmevetésnek utána bársonnyal
ruházák,
Az ő szentséges fejét
tövissel koronázák,
Kénját vállán viseli
a kénnak helire.
Napnak hatod idején
Jézust megfeszejték,
Kénjában megszomjúla:
epével kénzaték.
Két tolvajnak kezette
bínesnek ítélteték,
A kegyetlen sidóktúl
még megkáromlattaték.
Napnak kilenced
idején kegyes Jézus meghala,
Ő szent Atyját
kejáltá, lelkét neki ajánlá.
Egy vitéz ő Szent
Szívét ám által öklelé,
Föld ottan megrémőle,
nap megsetétőle.
Keresztfáról levevék
vecsernyének idején,
Erőssége megmarada ő
istenségében,
Elyen halált szenvede
életnek orvossága,
O, mert ám hanyattá
fekszik dicsőségnek koronája!
Komplétának idején
koporsóba helheték
Krisztusnak nemes
testét, életnek reménségét
Szent kenettel
keneték, írások telének.
Én szívemnek nagy
gondja, Krisztusnak halála!
Ez szent imádságokat
ájojtatossággal,
Krisztus, néköd
ajánlom és hálaadással:
Mert te nagy
szerelmedből nagy ként értem szenvedél,
Légy nekem vigasságom
halálomnak idején!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése