Siktár Éva - Április ...

Siktár Éva

Április...

Tudtam én, hogy nagy bolond vagy,
azt nem hittem, hogy ennyire
felidegesíted magad,
tombolsz, ordítsz a semmibe...

Fákat téped, skizo' lényed
irányítja a tettedet,
mondd csak most te mitől fénylesz,
agytekervényed elveszett...

Hozol reánk hideg havat
hülyeséged határtalan,
nem érteni botor szavad
hol van józan eszed, ha van?

Tudtam én, hogy nagy bolond vagy,
most felülmúltad önmagad
miért van, hogy így gondoltad
él majd a ketté tört szavad

Szánakozva nézlek téged,
mutasd magad a dokinak,
nem onthatod így a fényed
az emberek szólítanak...

Bevágtattál őrült elme
úgy széttépted a lelkeket,
maradtál volna ott fekve,
szeretni téged hogy lehet?

Ja, persze, hát nem érdekel
hülyeséged már nyílt titok,
azért mert te következel
szíveden virág, mind nyíljon?

Leromboltál mindent, bolond,
szétszaggattad a holnapot
magad éppen, magad korhold
szégyenkezz, csak jó nagyot!

De most már te híres elme
add csak helyed a Napnak is,
ott leszel Te eltemetve
sugarai felfalnak, hisz

tudhatnád, hogy erősebbek,
májusnak szíve úgy dobog
rajtad ejtenek ők sebet,
hülye fejed dobd, most dobod!