Albert Ferenc /Gufi/
Szeretem a szerelmet
Szeretem a szerelmet.
Kaptam tőle sok jót
és sokszor rosszat is egyaránt.
Fellegekben reptetett,
majd mélybe taszított,
szenvedtem tőle sok éjen át.
Szeretem a szerelmet.
Az ember nélküle
egy beteg, törött szárnyú madár.
A viszonzott érzelmet
feltétlen becsülve,
át kellett értékelnem ma már.
Szeretem a szerelmet;
De száguld az idő,
távozik vele az ifjúság.
Tudom, egyszer vége lesz,
ez nem oly meglepő,
a bulvársajtónak nem újság.
Szeretem a szerelmet.
Mi majdan csak egy kép,
keretben szobám meszelt falán.
Figyelvén a keretet,
homályos az emlék,
mit kaptam tőle éltem’ során.
Kaptam tőle sok jót
és sokszor rosszat is egyaránt.
Fellegekben reptetett,
majd mélybe taszított,
szenvedtem tőle sok éjen át.
Szeretem a szerelmet.
Az ember nélküle
egy beteg, törött szárnyú madár.
A viszonzott érzelmet
feltétlen becsülve,
át kellett értékelnem ma már.
Szeretem a szerelmet;
De száguld az idő,
távozik vele az ifjúság.
Tudom, egyszer vége lesz,
ez nem oly meglepő,
a bulvársajtónak nem újság.
Szeretem a szerelmet.
Mi majdan csak egy kép,
keretben szobám meszelt falán.
Figyelvén a keretet,
homályos az emlék,
mit kaptam tőle éltem’ során.
Kedves Ferenc!
VálaszTörlésNagyon szép vers,és remélem,még szeretheted a szerelmet,ne keseredj el.Igen,az idő az halad,de szívünkben sokáig lehetünk fiatalok.:-)