L. Horváth Zsuzsanna
Lelkek tükrében
Barna bársonyát
borítja rám
hű társam, a csendes éj.
Csipkeként csillan csupán
a felhők szegélyén sápadt fény.
Gyötör gondolatok sokasága
de a lélek nem tehet mást,
mint elfogadja, mit sorsa
e földi percre neki szánt.
Tenni jól, mi a dolga lett
legyőzve gondot, bánatot.
Más lélek lelkében lelni meg
mit léte útvesztőiben elhagyott.
Lelkek tükrében keresem én is
elveszített önmagamat
s a tükörképekből megismerve
majd újra teremthetem álmaimat.
Erőt ad a visszavetülő fény,
a bizalmad hitet és reményt.
Már nincs akadály, mi győzhetetlen
ha mellém állsz a küzdelemben.
De álságos szavak árnyékában
rejtőzik még a lélek,
apró rezdüléseit csak az értheti,
ki a szavak mögött megbúvó valóságot
ismerheti.
hű társam, a csendes éj.
Csipkeként csillan csupán
a felhők szegélyén sápadt fény.
Gyötör gondolatok sokasága
de a lélek nem tehet mást,
mint elfogadja, mit sorsa
e földi percre neki szánt.
Tenni jól, mi a dolga lett
legyőzve gondot, bánatot.
Más lélek lelkében lelni meg
mit léte útvesztőiben elhagyott.
Lelkek tükrében keresem én is
elveszített önmagamat
s a tükörképekből megismerve
majd újra teremthetem álmaimat.
Erőt ad a visszavetülő fény,
a bizalmad hitet és reményt.
Már nincs akadály, mi győzhetetlen
ha mellém állsz a küzdelemben.
De álságos szavak árnyékában
rejtőzik még a lélek,
apró rezdüléseit csak az értheti,
ki a szavak mögött megbúvó valóságot
ismerheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése