Müller Péter
Szeretet és szerelem
…
Rendszerint van, egy,
akit igazán szeretünk...
Aki a legkedvesebb
lelkünkhöz közelálló ...
Olyan titok ez,
melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. A szeretet nem
kötelesség, nem feladat....
Nem józan ésszel,
akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet a
szabadság jegyében áll. Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne
szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől
el, mint ahová akaratunk felér. Ez lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas,
a földi élet légkörén túli szférában. ahol már sem a társadalom, sem a
szokások, az elvárások, a félelmek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele
semmibe...
A lélek itt már
szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahova akar...
Az igazi szeretet
feldúlhatja a világ rendjét...
*
Azt mondják, a
szerelem boldogít. Ha voltál már szerelmes, nemcsak félig - meddig, de igazán,
egész lényeddel és egész testeddel, akkor tudod, hogy ez nem igaz. Valóságos
örvénybe kerültél, s miközben sohasem tapasztalt varázslat ...borított el,
kétségbeesetten tiltakoztál is ellene. Mintha nem is te lettél volna; az
önelvesztés rémülete... küzdött benned a 'mégis akarom, nagyon, nagyon akarom!'
vonzásával. Először tört rád a félelem, hogy valaki más nélkül nem tudsz élni.
A részeg boldogsággal együtt megjelent az állandó gyötrelem is: a féltékenység,
a búskomorság, a nagyon hiányzik fájdalma. Egy másik embert 'magadévá akartál
tenni', s egy-egy eksztatikus pillanat után azt tapasztaltad, kicsúszik az
ölelésedből, s éli a saját életét... Már nem magadtól függtél, hanem tőle.
Belenéztél a tükörbe, s nem ismertél magadra. Megszépültél, de a tekinteted
olyan volt, mint a lázbetegeké. Ez nem édeni állapot, csak a földi árnyéka. De
mivel eredete az ősegységben van, az emberlét egyik legnagyobb élménye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése