Szilágyi Ferenc
/Hubart/
Őrizd a mesét
Imába zárd a régi
szép mesét,
idő előtt a szél ne tépje szét!
Kötötte múlt, vigyázza még jelen,
sikoltva hullna szét az éteren.
Vad elme vétke sutba dobni azt,
mit ér az ész, ha nem talál vigaszt?
Szavakba öltve már tiéd marad,
s a lelked üdve tán a pillanat.
Maradna csendben itt a szenvedély,
füledbe súgja halkan: Ember, élj,
ne add az álmod, ősi szent hited,
ha jóra vitt, ha szépet épitett!
Hatalma nagy, de verve már az éj,
ha kél a fény; te higgy, szeress, remélj!
Segít a jó, a tiszta, bölcs beszéd,
de fogd, de fogd a szép meséd kezét!
idő előtt a szél ne tépje szét!
Kötötte múlt, vigyázza még jelen,
sikoltva hullna szét az éteren.
Vad elme vétke sutba dobni azt,
mit ér az ész, ha nem talál vigaszt?
Szavakba öltve már tiéd marad,
s a lelked üdve tán a pillanat.
Maradna csendben itt a szenvedély,
füledbe súgja halkan: Ember, élj,
ne add az álmod, ősi szent hited,
ha jóra vitt, ha szépet épitett!
Hatalma nagy, de verve már az éj,
ha kél a fény; te higgy, szeress, remélj!
Segít a jó, a tiszta, bölcs beszéd,
de fogd, de fogd a szép meséd kezét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése