Szita Zoltán
Valami bús, szelíd
Valami bús, szelíd
zsongást
zeng, dúdol a fák
koronája,
túl a könnyes
láthatáron.
Mégis még itt
ténfereg testem,
megcsalatva ezen a
földön:
de végül is - mégsem
túl,
a vergődő szerelmes
halálon.
És mégsem hagy a
kényszer
hazug, reszkető
gyávának,
szívemet hiába
marcangolja
ennek a zord
szerelemnek,
száz meg száz gyilok karja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése