Heltai Jenő - Nyári est

Heltai Jenő

Nyári est

https://m.youtube.com/watch?v=o1uWCCesocI

Valami bús melódia cseng fülembe,
Ha megnyitom csöndes kis ablakom.
Az esti szellő hozza a hegyekből,
S én elmerengve, némán hallgatom.

S amint e bús danán eltépelődöm,
Eszembe jutnak régi bűneim,
S újra meg újra föltámad szivemben
A régi gyötrődés, a régi kin.

Eszembe jut egy házikó a pusztán,
S e házikóban szerető anyám.
Egy vén anyóka, aki mindig olvas,
És mindig sírva gondol énreám.

S eszembe jut egy halványarcu lányka,
Egy szöghajú, kökényszemű gyerek,
Akit megcsaltam, akit elfeledtem,
S ki meghalt, mert oly nagyon szeretett.

S amint agyamban sorra elvonulnak,
Fejem lehajtom, lelkem fázni kezd.
A csöndes esti levegőn keresztül
A mélabús dal végakkordja rezg.

Talán egy pásztor fújta a hegyek közt,
Kinek a szíve búval van tele,
S az anyjára vagy kedvesére gondol,
Mikor fejét pihenni hajtja le.