Novák László
Álom előtt…
Pillára tapadt könnymorzsákon,
ásítva gyűlik meg az álom.
Világba fogódzik szellem még,
tehetségesebb lesz majd az éj.
Egyformán érdemes mi jó s rossz,
gyűlölet kelti fel csak gonoszt.
Odakint elsötétül az ég,
már lepihen vonszolt testi gép.
Kopog a kő míg eső szakad,
olvadt jég bús melegén árad.
Napba meggyengült gyönge társát,
felúszva kéri arcán álmát.
Elfüggönyözve az ablakot,
kihajtatva hűs álom magot.
Kifagyva a földre szállt csöndben,
mindjárt túlröpít mindenségen.
ásítva gyűlik meg az álom.
Világba fogódzik szellem még,
tehetségesebb lesz majd az éj.
Egyformán érdemes mi jó s rossz,
gyűlölet kelti fel csak gonoszt.
Odakint elsötétül az ég,
már lepihen vonszolt testi gép.
Kopog a kő míg eső szakad,
olvadt jég bús melegén árad.
Napba meggyengült gyönge társát,
felúszva kéri arcán álmát.
Elfüggönyözve az ablakot,
kihajtatva hűs álom magot.
Kifagyva a földre szállt csöndben,
mindjárt túlröpít mindenségen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése