Szita Zoltán
Két kezem
Két kezem tétova,
a szó a számban dadog
Már szinte túlról
érzem,
hogy egyszer
megfulladok.
És ha majd elragad az
idő ...
elengedem saját
szárnyaim.
Egyszer majd üzend
vissza
miért van együtt
mindig,
a sorssal a kín.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése