Turza Sándor - A gyermek

Turza Sándor

A gyermek

Az élet kincse van kezedbe,
szeretni vágysz, adni valamit,
történetet, gondos éveket.
Tanítasz is, ha időd engedi,
tőled lesznek első életkincsei,
a lépés a mosoly az ölelés
a könny perlekedés.
Időt szánj rá, tedd karjait szárnnyá,
lelkét szép meséink madarává.
Adj neki éveket, gyermekként szeresd,
simogasd meg, ha félni kezd.
Akkor adj arcára csókot,
mikor nem vársz érte bókot.
Dicsérd meg, ha elesett,
felkelve a szemedbe nevetett.
Ha egyszer síri kezd mindkét kezed
arcára tedd, szemébe nézz,
öleld magadhoz, te légy bátor,
légy hűtlen e rideg korhoz.
Kezét fogva hagyd élni, fogd kezét,
hagyd tanulni, szeretni, félni.
Kísérd, míg arra vágyik,
elengedve figyeld őt, ha szabadságot áhít.
Szerelmes lesz majd, könnyek mossák lelkét,
hallgasd meg, hagyd zokogni
a csend után fogj neki biztatni.
Légy hűtlen e korhoz, legyen csodád
a gyermek, ki magában lelket hordoz.