Áprily Lajos
Őszi muzsika
Őszi muzsika
Galonya felett most a
szél
az erdő lelkét
rázza-rázza.
Suhogásában megremeg
a vadászház
borona-váza.
Aranypénzét a
megrohant,
riadó bükk jajgatva
szórja.
A csapkodott, habos
patak
piros levelek
úsztatója.
Hisztériás harkály
sikolt -
Jaj, ha a nyárba
visszaszállna...
Az üszkös csonkfenyők
között
a szélcsapástól hull
a málna.
A dorongúton a vihar
eszelős pásztorlányt
daloltat.
A szomszéd málnavész
körül
bozontos medve
szimatolgat.
Egyszer a sors
odasodor.
Valami vár, talán a
végem.
A békesség,
borona-ház,
patakparti
remeteségem.
A könyveket
elhullatom,
egy lesz velem,
Antigoné tán.
Írt szépségből csak ő
marad
a havasi külön
planétán.
A napjaim vasárnapok,
magam a lázas, régi
gyermek.
A bükkökön nyestet
lesek
s örülök mohának s
epernek.
Ha vendég jön,
vendégeim
pásztorgyerek s
esztena-lánya.
Rétemnek sok virága
lesz,
nekem csak egy: a
genciána.
Ritkul a csokra s
elmarad,
síró madár a házra
röppen.
Kék-szajkótollas
kalapom
megvizesül az őszi
ködben.
Hűlő ködökből hó
ered,
kék hóteteje lesz a
háznak.
Csereklye-tűz. A
farkasok
az Istenszéken
orgonáznak.
https://m.youtube.com/watch?v=psrT9b3FjmA
VálaszTörléshttps://m.youtube.com/watch?v=psrT9b3FjmA
VálaszTörlés