Csorba Győző - Őszi kérdés

Csorba Győző

Őszi kérdés

Megtágul ismét a tömött
világ. Ágbogaik között
    egyre nagyobb darabokban
    őrzik a fák az eget.

A végtelenből jő a szél,
szárnyán madár és holt levél,
    messze röpülnek a széllel -
    lankad a nyári verő.

Az ablakodnál ülsz, s figyelsz,
vagy tán csak ülsz, nem is figyelsz -
    szürke ború a szivedben,
    hallgatod énekeit.

Volt egyszer pártod és hadad,
most itt tűnődöl egymagad -
    ó, nem elég, ha szeretnek,
    hogy te szeress, az a fő

Sötét-hajú, mi lesz veled,
ha majd az ősz benned temet,
    benned alél el az élet,
    száll a levél, a madár?