Kondra Katalin
Hit
Múltak az évek
siváran.
Egyedül jártam utamat
Jött a tél s én féltem,
A hosszú éjszakák miatt.
Akkor sötét volt, mint
Világtalan kerestem az utat
Hazafelé. Fölöttem egy
Csillag, azt hittem lehull,
De csak ment kelet felé.
Követtem őt, éreztem hív.
Reményt adott lelkem
Magányában. Béke lett
Bennem, nem fájt már
Semmi. Boldognak hittem
Magam a világban.
Még nem tudtam, de
Sejteni véltem, hogy
Azon a téli estén elindult
Felém, s rám talált az Isten.
Egyedül jártam utamat
Jött a tél s én féltem,
A hosszú éjszakák miatt.
Akkor sötét volt, mint
Világtalan kerestem az utat
Hazafelé. Fölöttem egy
Csillag, azt hittem lehull,
De csak ment kelet felé.
Követtem őt, éreztem hív.
Reményt adott lelkem
Magányában. Béke lett
Bennem, nem fájt már
Semmi. Boldognak hittem
Magam a világban.
Még nem tudtam, de
Sejteni véltem, hogy
Azon a téli estén elindult
Felém, s rám talált az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése