Serfőző Attila
Vérlakat
Égtájakká szakadtunk,
iránytű a vérző Nap.
Egy osonó éjszakán
magamban találtalak.
Rád leltem, mint
átkelőre a vándor,
kakasszóra a
pillanat.
Valahányszor nálam
jársz
elnyered méz-sűrű
ajkamat.
*
Parázsösvényeken
mezítláb kereslek,
(a tél gyöngye messze
már)
megrakott égboltra
kapaszkodok,
hogy lássalak egy átszűrt világnál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése