Tóth Edit Magdolna
Mécses-láng
Leszórta
lombját
magáról,
sápadtan
áll sírod
mellett
az ősz
Sírva
ziháló
csendek
között,
lélekbe
bújtatott
szóm’
a pihenőd
*
lombját
magáról,
sápadtan
áll sírod
mellett
az ősz
Sírva
ziháló
csendek
között,
lélekbe
bújtatott
szóm’
a pihenőd
*
Koszorú-ölelte Mécses
Sírotokat átöleli
a nyugalom
és a csend
Nem láthatom
kedves arcotokat,
Nem simogat
meg kezetek,
De szabadon
szárnyaló Lelketek,
Lelkem trónusán
gyakran megpihen.
a nyugalom
és a csend
Nem láthatom
kedves arcotokat,
Nem simogat
meg kezetek,
De szabadon
szárnyaló Lelketek,
Lelkem trónusán
gyakran megpihen.
https://m.youtube.com/watch?v=BmJJ7uQR9M0
VálaszTörlés