2015. november 1., vasárnap

Tóth Edit Magdolna - Mécses láng



Tóth Edit Magdolna

Mécses-láng

 Leszórta
lombját
magáról,
sápadtan
áll sírod
mellett
az ősz


Sírva
ziháló
csendek
között,
lélekbe
bújtatott
szóm’
a pihenőd
*

Koszorú-ölelte Mécses



Sírotokat átöleli
a nyugalom
és a csend
Nem láthatom
kedves arcotokat,
Nem simogat
meg kezetek,
De szabadon
szárnyaló Lelketek,
Lelkem trónusán
gyakran megpihen.

1 megjegyzés: