Debreczeni Zsolt
Meghalt a virág
Elhunyt; elszáradtak
levelek a száron,
nem maradt már semmi az elhervadt virágon.
Volt még nem olyan rég, tűzpiros bimbója,
de most csak porladt növény nincs üde színfoltja.
Kókadt szürke tájon barna avar zörög,
magány-kétség-bánat a levelekbe dörmög.
Kósza alázatban meghajlik a lélek,
porrá hamvadt vágyak végleg hazatértek.
Otthonuk a nagy menny, varázslatos világ,
itt egyesülhet majd, minden tiszta virág.
Szerelem és bánat százszor elborítja,
a kinyíló kis rózsát, mely a fényét megszorítja.
Lankad sötétedik, jéggé fagyok, fázom.
nem találok érzést drága kamillámon.
Meghalt a nagy virág, illatát sem érzem,
elmúlt minden érzés, halk szavát se értem....
nem maradt már semmi az elhervadt virágon.
Volt még nem olyan rég, tűzpiros bimbója,
de most csak porladt növény nincs üde színfoltja.
Kókadt szürke tájon barna avar zörög,
magány-kétség-bánat a levelekbe dörmög.
Kósza alázatban meghajlik a lélek,
porrá hamvadt vágyak végleg hazatértek.
Otthonuk a nagy menny, varázslatos világ,
itt egyesülhet majd, minden tiszta virág.
Szerelem és bánat százszor elborítja,
a kinyíló kis rózsát, mely a fényét megszorítja.
Lankad sötétedik, jéggé fagyok, fázom.
nem találok érzést drága kamillámon.
Meghalt a nagy virág, illatát sem érzem,
elmúlt minden érzés, halk szavát se értem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése