L. Horváth Zsuzsanna - Advent; - Bársony ég

L. Horváth Zsuzsanna

Advent

Decemberi szürke égen
Advent lángja lobban fényesen.
Szivünkben békességgel
lecsendesülő lélekkel
megtisztult vágyakkal
várjuk az Eljövetelt.
Vajon győzni tud-e a jó?
A világ ezernyi sebből vérzik
jöjj el hát Megváltó!
A földön annyi éhes száj akad
emeld magadhoz a porba hulltakat,
árassza őket mennyei fény
asztalodnál jusson nekik is kenyér
legalább most, Advent idején.
És add nekik hited erejét,
hogy az eljövendő jobb világot
itt a földön megérhessék.
Ó, add Uram
hogy szivünk érezze a békét,
hogy hallja fülünk a szeretet szavát
s az eredendő gonoszságnak
vessen gátat az emberi méltóság.
S ne csak e négy vasárnapon
de a lángok mindig égjenek
vezérlő csillagaiként
hitnek, reménynek, szeretetnek.

*

Bársony ég

Mint bársony égnek izzó csillagát
csodáltam egykor szemed íriszét
de elsötétült e kéklő mélység
ha jöttek fátyolos, esti ködök
és tört fényű alkonyatot öntött
szederszínű felhőfodrokon át
szíveinkre a decemberi ég,
míg a tó kifeszített fém-tükrén
tovasiklott a réges-régi fény
magára vonva éjem bársonyát.