Mysty Kata - Újra advent; - Közelít a tél

Mysty Kata

Újra advent 

Várva várt öröm szárnyal,
új értelmet hozó napja,
elrejt meséje, ágya,
mint vidámság-puha paplant.

Imákat gyúr, reszket kezem,
fohásszá érő hallgatás.
Arannyá válik énekem,
fölemel e halk vallatás.

*
Közelít a tél

Az ember sok mindent megél,
- újra közelít a tél.
Öröm is, bánat is megfárad,
rendeltetésképpen
termővé válhat.

Melegedni leülsz a kandalló elé,
fényében meg - megvillan
egy halványuló emlék.
Fojtó gyászszorítás enged.
Meleg ruhába takarod tested...
Valahogy mindig véded elesettséged.
Buzog véredben az élet,
hátha a jövőt is megéled?

Közelít a tél,
hervadó testünkben az ér
lüktet, döcögve szerteszét.
Esélyt talán ad még ez a tél ...
Az Örök - Anya a természet
mint eddig is ; mindent megért.

Levetkőztek a fák ,
lombjukat földre dobták.
Az ég felé nyújtóznak,
hallgatva megadást intenek
az elmúlás könyörtelen kezének;
Vagy talán a megváltás felé :
- marasztalni a kevés jót ,amit
a megmaradás mint fészket óv .