Zelk Zoltán
December
Cammogva lép, szelet
köhög
s reszketve rázza vén
fejét,
amelyről hulló
hajaként repül,
száll a hó
szerteszét.
Olykor megáll és nézi
a rőzsegyűjtő
szegényeket
s ő őrzi csillaggal
ama
jászolban alvó
kisdedet….
Zörgőkarú fák sorfala
köszönti őt, amerre
jár
s háta mögött
jégfogait
csattogtatja már
Január!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése