Szeitz Jánod - Újévi intermezzo

Szeitz János

Újévi intermezzo

Az utcán egy részeg ténfereg,
a havat rugdossa és dadogva szitkozódik.
A lámpa alatt megáll. Szétvetett lábakkal
megtámasztja magát. Talajt fogott.
Feszül a teste, lendül a karja előre,
a fejét emeli utána. Büszkén, mintha józan volna…

A kutyám ugatásból nyüszítésre vált.
A lámpa alatt a részeg büszke pózba
feszülve, tartja magát és hörögve szól: fööl…
Dühödt hörgése oldja az erőt. Meginog,
de csupán egy pillanatra. Újan feszül,
és lendül a karja, még magasabbra
a győztes mámorával veti fel utána fejét.
Hatalmasra tágul a szája előbb, s hörögve
csak azután kiált: fööltámadunk!

Terpesztett lábakkal indul tovább,
a kereszteződés felé, most már az útközepén.
És röhög, és üvölt: fööltámadtunk…

Megsimogatom a kutyám fejét.
Néz rám hűségfényű barna szemével.
Parancsra vár vagy dicséretre. Hiába.
Mert nem szóltam, lehajtja a fejét,
és a vackára kullogott…

Az ünnepek tarka fényei csillogtak még,
a kerti fenyőkön, s a házak homlokán.