Németi Csaba
Némán
Csak ülsz velem
szemben,
arcodon gyermeki a
szépség,
s könnyeid a
gondolat.
Csak egy mondat volt
a pillanat,
most fáj a belőlünk
ki nem csordult szó,
minden félbe maradt,
csendünkkel öltük meg
a vágyakat.
Fázunk nyári
éjszakákon,
keressük reszketve a
holnapot,
magammal viszem
titkodat,
magaddal viszed
titkomat,
s csak egy mondat
volt a pillanat.
Mégis minden félbe
maradt!
Nincs helyem
melletted,
nincs helyed
mellettem.
Párnánkra hajlik az
ezer éves magány,
szóljunk hát Istenhez
egy néma fohászt.
Mert minden igaz, ami
gondolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése