Serfőző Attila
Cseppjeid
Mozdulatodba zárva
hallgatlak
a lézengő távolon át,
áthatolhatatlan
vetette meg
vánkosát.
Cseppjeidből meritek
életet
és halált,
a Világ értünk
fékezett.
*
Üres verembe hull
a fojtó félelem,
majd meztelenül karolsz,
s én
mézízed nyeldesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése