Szilágyi Ferenc - Hópihe; - Farsangi örömtűz

Szilágyi Ferenc

Hópihe

Szél hátán, a semmibe
Ringva száll egy hópihe.
Kelyhe üveg kaloda,
Kicsiny kristálypalota.
Angyal lakik benne tán,
Játszik ezüst citerán.
Oly éteri, oly szelíd,
Ábrándokba szenderít.
Szél fésüli szép haját,
Szinte hallom sóhaját.
Egykor a nyár lánya volt,
Kit egy sugár elrabolt.
Álma felett őrködött,
Míg egy napon megszökött.
Incselkedik most velem
Elolvad tenyeremen.

*

Farsangi örömtűz

Kis szikrát kapott a szalma
Élveteg, aranyló halma.
Hófoltos kerti szegletbe’
Fellobbant, magát kelletve.

Álmodott tán őkegyelme,
Vagy valós volt gerjedelme?
Suttyó szél kapott a lángba,
S vitte tüzes rítustáncba.

Nevetett, majd sírt zokogva,
Szenvedéllyel felropogva.
Bódító füstfellegekbe
Lobogott magas egekbe.

Sámántűz, pogány vecsernye,
S mint az áldás, szállt a pernye.
Mi a tavasz táncát jártuk
Mind, kik a Nap tüzét vártuk.