Németi Csaba - Nem hitt el az Úristen

Németi Csaba Levente

Nem hitt el az Úristen

Nem hitt el az Úristen,
Mert nem találtam szivárványt.
Nem akartam más lenni mint más,
Jobb a jobbnál, hősebb a hősnél,
Bölcsebb a bölcsnél, szentebb a szenteknél.
Hittem, hogy tiszta a lelkem!
Nem találtam a tiszta lelket.
Nem hitt el az Úristen.
Átok voltam, átok vagyok, átok leszek,
Élettáncot járó ördöglovag,
Örök parancsolatok megszegője,
Istent, anyát, embert tagadó gyilkos szerető.
Éltetőm lesz a gyűlölet, csalom felebarátomat,
Gőgös, kapzsi, felmagasztalt, imádkozva szobrot faragó,
Napot bűnnek szentelő.
Rám borul majd, vöröslelkű asszonyok fehér köpenye.
Mindez egy pillanat műve lesz.
S a bűn vérétől megtisztulva jön a másik pillanat,
S könyörgök majd:
Higgy el Istenem!
S halok majd mint szented.
Lesz utánam mi volt előttem:
A végtelen változás.