Végh Sándor
Mondd miért?
Válasz, ha van,
elillant,
úgy, ahogy bíborlepke
csókolja őszi csokromat,
miközben őseim emlékeit
nevetve ordítja le az őszi nap!
Hajlít hát oda tükörkép oldalad,
hogy mindenki él valamiért.
Sírkertek emlékei feszülnek bennem,
keresztek árnyékai kicsiny pillanat,
Anyám virágcsokrokat osztogat!
Emlékszem rájuk, mindenkire,
mély, és nehéz, gaz elleni sóval
hintett föld, a munka, a kérges tenyér,
nagyapám lisztjétől fehér a malom,
fürdőzik a vályogtóban néhány legény.
Még áll a 100 éves téglagyári
kémény, erős, ipari emlékezés,
csak esetleg nem tudja,
hogy rossz mérlegre tette
minden felejthetetlen tétjét?
Egy cérnaszál, egy kabát,
- pedig Apám úri szabó volt -,
az a szál elszakadt, egész nap
kiált a hiány, egy pofon
most jól jönne Tőled, Apám!
úgy, ahogy bíborlepke
csókolja őszi csokromat,
miközben őseim emlékeit
nevetve ordítja le az őszi nap!
Hajlít hát oda tükörkép oldalad,
hogy mindenki él valamiért.
Sírkertek emlékei feszülnek bennem,
keresztek árnyékai kicsiny pillanat,
Anyám virágcsokrokat osztogat!
Emlékszem rájuk, mindenkire,
mély, és nehéz, gaz elleni sóval
hintett föld, a munka, a kérges tenyér,
nagyapám lisztjétől fehér a malom,
fürdőzik a vályogtóban néhány legény.
Még áll a 100 éves téglagyári
kémény, erős, ipari emlékezés,
csak esetleg nem tudja,
hogy rossz mérlegre tette
minden felejthetetlen tétjét?
Egy cérnaszál, egy kabát,
- pedig Apám úri szabó volt -,
az a szál elszakadt, egész nap
kiált a hiány, egy pofon
most jól jönne Tőled, Apám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése