Bodó Csiba Gizella - Az évszakok is felborulnak

Bodó Csiba Gizella

Az évszakok is felborulnak

A drága májust Medárd zavarta el,
Sürgette távozását,
június, hullámzó forróságot lehelt,
gyorsítva szirmok hullását.
S most itt a nyár-vég,
Még a vénasszonyok
Színesbe öltözésének
Sincs itt az ideje,
S már zárt ajtók
Küszöbe alatt fúrja
Magát október ijesztő hidege.
Ti évszakok is hová siettek,
Nem elég, hogy mi rohanunk?
Minden szédült pörgésbe
Kezdett, úgy tűnik,
nem habozhatunk.
Természet tiszta rendje,
Kinek ostora hajt,
Eddig Te adtad ritmusunk,
– Vetéshez, szürethez magot
És talajt, – de reményt
Most kitől kapunk?
Ha minden felborul,
Van-e igazodás, iránytű
A világ-rengetegben?
Vagy épp önmagától,
S önmaga által lesz
reménytelenül
Elveszett az ember?